Nem tehet az ember semmit, nem teheti jobbá az életet, mert a csürhe magával rántja. Mindenki azt gondolja magáról, ő a legokosabb, a legerősebb, pedig mindenkit el lehet tiporni pillanatok alatt. És nem tehetünk semmit. Egy ember kevés. Nem tudja megváltani a világot. Hol kioktatják, hol a porig alázzák. Őt már nem lehet megmenteni. Rajta már nem lehet segíteni. Csak pocskondiázni tud...a beosztására hivatkozik, mert azt hiszi, így ő is lett valaki. Pedig csak egy a sok közül...mindenkinél van egy erősebb, egy okosabb...

A minap egy hideg, rohadt szagú trolin kellett utaznom. Förtelmes, undorító élmény volt.

A hátsó ajtónál szálltam fel. Az utolsó ulésen keresztbe tett lábbal egy részeg feküdt. Már akkor ledöbbentem. Viszont volt benne annyi, hogy megkérdezze, elvegye e a lábát, hogy előre tudjak menni. Persze hogy...

Azt hittem, ennyi, de aztán furcsa dologra lettem figyelmes. Sajnos az orrom előbb észlelte, mint a szemem. Elől két messziről bűzlő csöves ült egymás mellett, egy nőnek látszó és egy férfinak látszó ember, akik rendszerint az Örsön üldögélnek, vagy kiabálnak, és zavarják már puszta megjelenésükkel is a közlekedő embereket. Undorítóak, még rájuk nézni is hányingert okoz.

Szóval, azok ücsörögnek, akiknek nem lenne hozzá joguk, mivel ők nem fizetnek az utazásért. Mások megveszik a drága bérletet, a jegyet, fizetnek a BKV embertelen körülményeiért (a menetrend hibáiról nem is ejtenék szót), és nem kapnak érte semmit azon kívül, hogy rendszerint hosszú perceket kell várni 1-1 járatra, mivel folyamatosan késik. 

No de, visszatérve, úgy döntöttem, lépek. Gyúlölöm a tétlenséget, és azt, ahogy emberek mennyire nem foglalkoznak egymással, és nem fognak össze azért, hogy végre jobb legyen mindenkinek. Inkább befogják az orrukat, és végig szenvedik a hátralévő utazásukat. Egyszerűen hihetetlen. Én erre nem voltam hajlandó. A tettek mezejére akartam lépni, hogy végre történjen már valami. Nem vitatkozni akartam, csupán megoldani egy büdös helyzetet. Nem lehetett...felesleges volt törnöm magam.

Előre mentem a sofőrhöz, és megkértem, tegyen valamit, szállíttassa le azokat a bűzölgő embereket. Mire kiakadt, és elkezdett hátrafelé kiabálni, hogy "Csöveséket megkérem, szálljanak le!". Gyakorlatilag nem tett semmit. Pedig fel sem szabadott volna engedni őket a járműre. Azután pár öreg elkezdett hepciáskodni, hogy menjünk tovább, majd az örsön leszállítja őket aki akarja. Mire a sofőr mutogatott rám, hogy miattam van az egész. Engem nem zavart, én vállalom a tetteimért a felelősséget, mert amihez jogom van, azért teszek. De a sofőr egy gyáva, tehetetlen, mulya alak volt, ráadásul idegbeteg is. Az emberek sem voltak semmik, ahogy saját magukért sem képesek tenni, leszarják a normális élethez való jogukat is, inkább szenvednek a büdős mocsárban, megalkusznak és meghunyászkodnak. Emberek, akik elfelejtenek emberként élni. Csupán azoknak elképesztő ez, akik tenni akarnak a jobb életért, az olyanoknak, mint én.

Ennyit az összefogásról.

Azért jutott oda ez az egész ország, ahol most van, és azért tud tovább süllyedni, mert ilyenek az itt élő emberek. Szarnak a másikra, de sokszor még oda is, ahol saját maguk élnek. Még magukat is leszarják. Mondanám, hogy meg is érdemlik a sorsukat, de sajnos az kihat az enyémre is, másokéra is. Én próbálok tenni ellene, de inkább érte, azért, hogy jobb legyen. De ez édes kevés. Egymagam kevés vagyok. Pedig, ha végre kinyitnák a szemüket, meglátnák a valót, hogy az összefogás micsoda erőket tud megmozgatni, ha egyszer megmutatja magát... 

A közelmúltban történt, hogy elütöttek egy motorost (az én motorosomat) az egyik forgalmas kereszteződésben Budapesten.

A vagány 22 éves fiúcska, a szaros papírautójával, csak mert új, azt képzelte, hogy Ő a legkirályabb az utcán, és büntetlenül száguldozott, mert azt hitte, hogy az út maga bowling pálya kicsiben, és a többi közlekedőt bábunak nézte. Csak hibázott, mert "ottfelejtette" a rendszámát is.

Csak megsúgom laza srác, hogy a fasza gyerekek buknak egy idő után a legnagyobbat! Mert nem elég nekik néhány figyelmeztető jel, néhány "kisebb" szabálysértés vagy bűntett, esetleg emberi életek veszélybe sodrása ahhoz, hogy kinyíljon a drogtól kialvatlan csipás szemük. Nem, nekik még az is kell, hogy a végén valaki miattuk egy másik világra távozzon, vagy olyan maradandó sérüléseket szenvedjen, hogy örökre lebénuljon? 

Nem kívánok neked semmi rosszat, de ébredj fel öcsém, nem te szartad a spanyol viaszt, sőt, te is pont ugyanolyan büdöset szarsz, mint bárki más, és te is egy ugyanolyan kis pöcsfej vagy, mint az összes, amelyik még akár a saját anyját is eladná. Még hogy tökéletesség (ezt ő írta verdájával közösen készült fotó alá az ismerős kereső oldalon)...nevetséges…lenne…de ezen most nem tudok nevetni. Siralmas vagy. Nagyra vagy a szaros verdádra is? Csak gondolj bele! Lehet, hogy a következő alkalommal egy kamionnal találkozol, és akkor nem lesz kegyelem, akkor neked K.O! Mert az a kamion bizony sokkal nagyobb, és az lesz erősebb, nem te… 

Jobb lenne mérlegelni és átgondolni, amiket eddig tettél, ráadásul, hogy csupán ennyivel megúsztad!

Magamutogató kis senki vagy, nem érsz annyit sem, hogy szánalomra legyél méltó. Aki nem tanul a hibáiból, k...va nagyot fog kapni az élettől! De tudod, mit? Legyél boldog, és gizda arra, hogy eggyel több strigulát húztál a bűnlajstromod listáján. De vigyázz, mert fentről valaki mindig figyel, és egy idő után leveszi rólad a kezét, nem segít többet, és akkor neked annyi. A védőangyalod is elmehet szabira, vagy megunja a veszélyes kis játékaidat. Azt hiszed, sosincs büntetés? Hogy sohasem kapja vissza azt az ember, amit ad? Hát ne hidd. A jót is és a rosszat is visszakapjuk! Csak más a mérték.  

Jobb lenne, ha személyautó helyett inkább otthon játszanál a dömpereddel, az való neked. Száguldozni az utcán? Te szerencsétlen kis senki. Még vezetni sem tudsz. Nem a sebesség a fontos, hanem az, hogy idejében megtaláld a féket! Sőt, ahhoz, hogy valaki jól vezessen, és idejében tudjon korrigálni, illetve kontrollálni a történéseket, nem elég egy szaros piacon is megvásárolható papír arról, hogy „megtanították” vezetni. Mert téged csak tanítottak, megtanulni azt nem sikerült. Ahhoz érzék és rutin is kell! Te pedig nem tudsz vezetni. Csak balesetet okozol, (és tudjuk, hogy már nem először) de arról fogalmad sincs, mit jelenthet megelőzni. Ez az, ami neked nem adatott meg. A megelőzés képessége. Lesajnálni való vagy! Szánalmas. Kezdj el imádkozni, hogy a szerencse melletted maradjon.